Az igaz történeten alapuló film egy elhanyagoltsággal, korrupcióval és erőszakkal teli mexikói határvárosban ered egy tanár nyomába, aki egy radikálisan új módszerrel próbálja felszabadítani diákjai kíváncsiságát, képességeit – és talán még a zsenialitásukat is.
Ildikó
Van benne egy nagy adag társadalomábrázolás. Az iskola állapota, helyzete, tantestülete, a „tanfelügyelő” alakja-szerepe…, a korrupció természetessége… Szatírikusan ábrázol a film egy tömény disztópiát – és ebben a disztópiában iskoladráma-vígjáték.
Nagyon szép film volt. Jó lenne, ha minden tanár így tanítana, akkor sokkal magabiztosabb és kiegyensúlyozottabb emberek jönnének ki az iskolából. Kammerer érdekelne mit találtál ebben a filmben szatirikusnak?
Kellemesen naiv „iskoladráma”-szatíra-vígjáték keverék.