A zenei producer és a Creation Records társalapítója, a zenei érzékkel és vállalkozói kedvvel egyaránt megáldott, ráadásul keményen bulizó Alan McGee (Ewen Bremner) fontos szerepet játszott a 90-es évek britpop zenéjének felfuttatásában, az olyan, korszakos jelentőségű zenekarok, mint az Oasis, a Primal Scream vagy a My Bloody Valentine karrierjének elindításával. McGee egy medence partján, egy riporter (Suki Waterhouse) segítségével eleveníti fel életét a gyerekkorától kezdve a 90-es évek közepéig, amikor drogmámorban úszva irányította az akkoriban az egyik legmenőbbnek számító zenei szcénát. A filmből átfogó képet kapunk arról, hogy a glasgow-i munkásosztálybeli családból indult fiúból hogyan vált Nagy-Britannia egyik legnagyobb és legbefolyásosabb zenei mogulja.
Szeretem a filmben megjelenített zenekarokat (igazából emiatt néztem meg), de nem igazán értem, hogy miért kell minden elborult narkósről hős filmet csinálni, csak mert valami szerepe volt a pop szakmában (itt felfedezett pár bandát, nem is sokat). Józan, hétköznapi, „csak” zenei szakemberekről sose készül film, csak a kirívóakról, vagy egyenesen deviánsakról, pedig ők is megérdemelnék … mi több kicsit jobb példák lehetnének, vagyis vannak is.